Hírlevél

Velencei-tó

Galéria » Velencei-tó

A Velencei-tó jellemzése

A vízterületét tekintve (2.300 hektár) a Velencei-tó a Balaton után Magyarország második legnagyobb természetes tava. A tó hossza 10 km, legnagyobb szélessége 3,5 km, míg átlagos vízmélysége 1,6 méter, partvonalának hossza 28,5 km.

A tó korát 10-12 ezer évre becsülik. Sík fekvése és viszonylag kis vízgyűjtő területe (602,4 km2) miatt az évszázadok során a vízállás erősen ingadozott, sőt az Európát sújtó nagy aszályok idején ki is száradt. 1880-ban létrehozott vízkormányzó műtárggyal szabályozhatóvá vált a tó vízszintje.
 

Velencei tó

 

Az aránylag sekély vizű, vadregényes nádasokkal borított tó a 70-es évekre erősen eutrofizálódott. A természetes öregedési folyamatokat tórekonstrukciós munkákkal igyekeztek megállítani. Húsz év alatt több mint 15 millió m3 iszapot távolítottak el a mederből és a nádas-állományok egy részének eltávolításával nagy nyílt vízi területek is létrejöttek. Ma a tó 23 km2-es területből 10 km2-t borítanak nádasok.
A vízkészlet kiegyensúlyozottabbá tétele érdekében egyik tápláló vízfolyására megépítették a Zámolyi és a Pátkai víztározót, melyek megfelelő csapadékviszonyok között a Velencei-tó vízkészletének mintegy 30 %-át képesek tárolni, és segítségükkel a nyári időszakban bizonyos mértékig szabályozható, pótolható a tó vízmennyisége. Sajnos a 90-es évek elején és az utóbbi években is a kívánatosnál alacsonyabban alakult a tó vízszintje a csapadékhiányos időszakok miatt.

 

Velencei tó

 

A tó halairól, a halgazdálkodásról

A tó természetes halprodukciója gazdagabb, mint a Balatoné. Ennek következtében rövid időn belül jó horgászvízzé vált, amikor 1974-ben a korábbi halászati hasznosítás megszűnt, és a tó hasznosítói a horgászok lettek. Azóta a Magyar Országos Horgász Szövetség horgászszervezeteivel együtt végzi a halgazdálkodási, halvédelmi és horgászat szervezési feladatokat.

A hasznosítóként kiemelt figyelmet fordított és fordít a tó őshonos halfajai állományának fenntartására, fejlesztésére. A rendszeres haltelepítések következtében jó halállomány és megfelelő halfaj-szerkezet alakult ki. A Velencei-tóban élő halfajok ugyan száma kevesebb, mint a hazai folyóinkké, vagy a Balatoné, de horgászatileg jelentőséggel bíró valamennyi halfaj előfordul.
Miután a magyar horgászok nagyobb hányada elsősorban pontyra horgászik, és a tó adottságai is kedveznek ennek a halfajnak, így évente 25.000 kg kétnyaras és 25.000 kg háromnyaras, méretes ponty kerül többek között kihelyezésre a tóba. A halak - melyek meghatározóan pikkelyes fajták - a hasznosító szövetség saját közeli halastavaiból kerülnek telepítésre. A kétnyaras növendék pontyok telepítése zömmel ősszel, míg a méretes, fogásra érett pontyok kihelyezése tavasztól késő őszig több tételben elosztva történik.
A szövetség halkeltetőjéből évente több mint 80 ezer csuka, 120 ezer süllő és 3,5 millió előnevelt ponty is gyarapítja a halállományt. Külön hangsúlyt fektet a hasznosító az őshonos Velencei-tavi nyurgaponty és a compó állományok fenntartására.

A horgászhelyekről

A tavon partról és csónakból is lehet horgászni. A csónakos horgászat változatosabb horgászati és fogási lehetőséget kínál. A tó különböző parti szakaszai, mólók és az evezős pálya kedvelt horgászhelyek. Az egyes települések környezetében védett csónakkikötők is találhatók, ahol egész évre térítés ellenében elhelyezhetők a horgászcsónakok és néhány kikötőben csónakot is lehet bérelni.

A tó északi oldalán 3 km hosszú, a horgászok által is kedvelt evezős pálya található, mely egyben kiváló halfogó versenypálya, ahol sok hazai és nemzetközi horgászversenyt rendeztek már. A part felől fokozatosan mélyülő meder kedvelt tartózkodási helye a tó szinte valamennyi halfajának.
A Velencei-tó viszonylag sekély vízmélysége következtében nyáron a tó vízhőmérséklete 25-26 oC-ra is felmelegszik. Ezért a tó igen népszerű a fürdőzők és a vízis portokat kedvelők körében. Nyári időszakban tömegesen keresik fel a nyaralók a magyar fővároshoz közel, alig félórányi autóútra (40 km) eső vízterületet kikapcsolódási, üdülési céllal.
A legnagyobb üdülőforgalom idején is a tó különböző vízszakaszai, eldugott nádöblei, nyílt vizű területei nyugodt horgászati feltételeket, jó fogási lehetőségeket kínálnak.

 

Velencei tó

 

Milyen halakra érdemes horgászni?

Ponty
A legnagyobb mennyiségben és értékben telepített halfaj. A zsákmányban általában jól elkülöníthető a telepített magas hátú pikkelyes pontyfajta, és az őshonos tavi nyurgaponty, melynek állományát szintén telepítésekkel fejleszti a hasznosító.
Pontyfogásra szinte az egész tó területén, bárhol számíthatunk. Felmelegedő tavaszi és lassan lehűlő őszi időszakban a pontyok szívesen keresik fel a nádasok széleit és öbleit. Igen meleg vízhőmérsékletnél viszont a nyílt vizek, mélyebb szakaszok az eredményesebbek. A nádasok mellett elsősorban úszóval, míg nyílt vizeken elsősorban fenekező módszerrel, de sokan úszós módszerrel is eredményesen horgásznak pontyra. Vízminőségi okokból a pontyhorgászatban a szokásos szoktató etetést állami rendeletek megtiltották, így horgászrendi tiltássá is vált, ezért csak csekély mennyiségű csalogató etetést lehet a horgászatkor alkalmazni. A horgászati statisztikák alapján az utóbbi időszak egy évre jutó pontyfogása átlaga a tavon meghaladja a 42 tonnát.

 

Velencei tó

 

Süllő
A tó egyik legértékesebb és legnagyobb számban előforduló ragadozó hala. Megtalálható a nagy nyílt vizű területeken ugyanúgy, mint meglepő módon az iszapos, sekélyebb vizű nádasok mentén. Tartózkodási helye követi a táplálékhalak kedvelt élőhelyeit. Állománya évről-évre feljövőben van, bár az alacsony vízállású, így alacsonyabb víz-oxigénszintű időszakok nem mindig kedveznek horgászatának, mégis az élőhelyét megkereső, horgászati módszereit ismerő horgászok biztosan számíthatnak fogására.
Zömmel 1-4 kg-os példányai esnek zsákmányul, de jó néhány kapitális méretű süllő elejtése sem számít ritkaságnak. Kedvelt élőhelyei többek között a tó nyílt vizű területei, a nádtorzsos szakaszok és a mélyebb kotrások miatt visszamaradt gödrök környéke, ahol úszós, fenekezős és műcsalis pergető módszerrel is fogják. Horgászata egész évben eredményes lehet, az őszi és a biztonságos jégen a téli léki süllőzés is különösen kedvelt. Az utóbbi évek egy évre jutó átlagfogása a tavon eléri a 7.000 kg-ot.

Csuka
A Velencei-tó korábbi jelentős nádas fedettsége, alacsonyvizű sekély partszakaszai igencsak kedveztek a csukának, ebben az időszakban e halfaj volt a domináns ragadozó. A kotrások következtében csökkentek a nádasok és szinte eltünt a sekély, növényzettel benőtt parti öv, és ezáltal a csukaállomány is. Nagyobb ivadékok telepítésével az elmúlt évtizedekben sikerült állományát szinten tartani és a vízbő években fejleszteni. Manapság úgy a nádasok szélén, mint a nádasokhoz közeli nyílt vizeken és a kikötők környéken is számíthatunk kapására. Az átlagosan 1-3 kg-os állománya mellett jó néhány 5-12 kg közötti rafinált öreg csuka is elejtőjére vár.
Horgászata bár egész évben eredményes lehetne, elsősorban a késő őszi időszakra, illetve a téli lék-horgászatra koncentrálódik. Horgászati módszerei között az élőhalas csukázást egyre gyakrabban a műcsalis pergető, kereső horgászat váltja fel. A tavon évente átlagosan több mint 4.000 kg csukát fognak a horgászok.

 

Velencei tó

 

Harcsa
A tavon különösen rejtett életet él a harcsa. Előszeretettel tölti az év legnagyobb részét az úszó nádszigetek u.n. "szakadtak" alatt, természetesen zsákmányszerzési céllal ki-kilátogat és ma már egyre több harcsát fognak a kotrások által visszamaradt mélyebb gödrök környékén is. Sajnos nagyon kevesen horgásznak harcsára, bár állománya évről-évre növekszik, a horgászzsákmányban évente összesen mintegy 500 kg körüli mennyiségben szerepel. Pedig sok a nagy súlyú (20-50 kg-os) harcsa él a tóban és egyre számosabb a növendék harcsák (1-3 kg-os) állománya is. Kapitális -70-90 kg-os - vén harcsák is előfordulnak.
Májustól szeptemberig eredményes lehet a horgászata, a nagyobb példányok esetén komolyabb felkészültséget igényel a horgászata más vizekkel szemben, mivel ha betör az úszó szigetek alá eléggé nehéz onnan visszafordulásra kényszeríteni. A tavon igazán bevált módszerek még nincsenek fogására, néhány harcsaspecialista már van, aki féltve őrzi titkát. Legtöbbször pergetős és élő csalis horgászatnál akadnak horogra a kisebb és nagyobb harcsák. Horgászatát ösztönözve a 20 kg egyedsúly felett fogott és a Mohosz Velencei-tavi kirendeltségén bemutatott példányai esetén az országos szövetség ingyenes éves területi engedélyt biztosít a szerencsés horgász részére a következő évre.

Balin
Különösen erős és nagy létszámú állománya él a tóban. A korábbi évtizedek tudatos telepítése hatására mára szinte a tó valamennyi vízszakaszán észlelhetjük rablásait. A balinozást kedvelők és értők elsősorban pergetéssel zsákmányolják az 1-3 kg-os példányokat, de jó néhány nagyobb rekordméretű 4-6 kg-os balin is üldözi táplálékhalait a tóban. Sok horgász csak rácsodálkozik pontyozás közben a nagy rablásokra, de csak keveseknek jut eszébe félretenni a pontyozó botot és kezébe venni egy pergető botot néhány dobás erejéig. A balin éves átlagfogása a tavon nem haladja meg az 1.500 kg-ot, bár ez ennek a mennyiségnek bármikor a két-háromszorosa is lehetne, ha horgásznának rá.

Angolna
A múlt század 70-es éveinek elején telepítette az akkori hasznosító halászati szövetkezet a tóba halászati-gazdasági célból. Mivel a tó vizéből ritkán történik vízeresztés, ezért az angolna nem tud elvándorolni és még mindig tömegesen fordul elő. Megtalálható a kisebb súlyú, hegyes fejű típus (ezek általában hímek), és széles fejű, nagyobb súlyú nőstény példányai, melyek nemegyszer a 2-3 kg-ot is elérhetik.
Szeles, hullámos, zavaros víz esetén nappal is, de általában szürkülettől az éjszakai időszakban számíthatunk biztosan a fogására. Kisebb egyedei zömmel élő csalira (giliszta, stb.), míg nagyobb példányai általában csalihalra, halszeletre kapnak. Kimondottan angolnára kevesen horgásznak, általában más ragadozó halak horgászatánál kerül horogra. Az angolnára nincs méretkorlátozás, napi fogható mennyisége sincs korlátozva, csak az egyéb mérettel nem védett halak naponta meghatározott 10 kg-os mennyisége határolja be fogását. Évente a tavi horgászzsákmányban 1.400 kg körüli alakul a fogása.

Amur
A múlt század 70-es éveinek elején szintén a halászati szövetkezeti időszakban a vízinövényzet visszaszorításának céljából és gazdasági halászati céllal telepítették tömegesen. Az egyik legkedveltebb nagy testű horgászhallá vált. Nem ritka még me sem a 20-30 kg körüli példányok fogása. Állománya csökkenőben van, mivel a törvényi szabályozások következtében természetes vizekbe 1996-tól nem lehet amurt telepíteni. Ettől függetlenül még jó néhány évig sikeresen horgászhatnak a tavon amurra, melynek nagyobb példányait zsákmányul ejteni különleges élmény, és jó horgásztudást igényel. Az utóbbi évek átlagában még évi 2,2 tonna amurt fognak a Velencei-tavon.

Ezüstkárász
Nem tudatos telepítéssel került a tóba. A 70-80-as években jelentkezett egy kisebb állománya, a kilencvenes évek elején a Pátkai tározó teljes leürítésével igen sok ivadéka került a tóba. Jó életfeltételek mellett nagyra nőttek. Ma nem ritka a 700-1.200 g-os példányai sem. Szaporodásával állományát is szinten tartja. A horgászok kedvelt halává vált, bár időnként íváskori, tavaszi elhullásaival jelentős gondot okoz a vízhasznosítónak.

Keszegfélék
A tó három meghatározó keszegféléje a dévérkeszeg, a bodorka és a vörösszárnyú keszeg, valamint tömeges a szélhajtó küsz is, mely elsősorban, mint a ragadozó halak tápláléka játszik fontos szerepet. A keszegfélék közül a dévérkeszeg és a bodorka adja a legtömegesebb zsákmányt. Az igazán hozzáértő keszegezők megfelelő körülmények esetén a tó legkülönbözőbb helyein is néhány óra alatt képesek megfogni a naponta engedélyezett 10 kg-ot. Ha ez nehezen hihető, akkor érdemes rendszeresen figyelemmel kísérni az evezőspályán megtartott különféle horgászversenyeket és ellesni a versenyzők egy-egy keszegezési fortályát.
Általános tapasztalat, hogy a keszegek is egyre óvatosabbakká váltak az elmúlt évek során, így csak a jól megválasztott, érzékeny, finom felszerelésekkel lehet igazán eredményesen horgászni. Horgászatuknál elsősorban az úszós készség és az érzékenyebb fenekező készség vált be. A keszegfélékből ( itt megemlítve a növekvő állományú compót is) évente átlagosan több mint 44 tonnát zsákmányolnak a tavon.

Velencei-tavi horgászrend részletes előírásai valamennyi területi jegyen megtalálhatók, illetve külföldi horgászvendégeink számára jegybizományosoknál tájékozódásra német és angol nyelven is rendelkezésre áll a horgászrendi előírás.

A részletes az aktuális évre vonatkozó tavi horgászrendet a további oldalakon tekinthetik meg!

Horgászat természetes környezetben:

A Velence-tavi horgászat még akkor is kellemes kikapcsolódást jelent, ha a halak esetleg átmenetileg étvágytalanok és nincs kapásunk. A tó változatos vízi flórával és faunával rendelkezik. Igen sok természetvédelmi oltalom alatt álló állatfaj, közte ritka madárfajok élnek és költenek a tavon. Ezért a tó nyugati részén, a Lángi és Vendel nevű tisztásokat átszelő vonaltól nyugatra szigorúan védett természetvédelmi terület található, ahova belépni és csónakkal bemenni is tilos.
Ezen a területrészen nagyobb mértékű a nádasállomány és kisebb a nyílt vizek aránya, így háborítatlan körülmények között találják meg élő- és fészkelőhelyüket a ritka madárfajok. A tavon ornitológusok állandó madárvártát, megfigyelő pontokat rendeztek be a gazdag madárvilág folyamatos tanulmányozására.

A tó természetes nyugalmának és a vízminőségének megőrzésének érdekében tilos a csónakokon robbanómotorokat használni. A csónakos közlekedésre csak a hagyományos evezés, illetőleg az elektromos csónakmotor használható. A természet és a vízminőség megóvását szolgálja a szoktató etetés tilalma is.
A Magyar Országos Horgász Szövetség, mint a tó halászati haszonbérlője erőfeszítéseket tesz a kultúrált horgászati környezet kialakításáért és megőrzéséért. Részt vesz a szemét szervezett összegyűjtésében, horgászok által használt bejáró utak kialakításában, kikötők fenntartásában, közösségi célokat szolgáló területek rendben tartásában, faültetési programokban is. Mindezek eredményeképpen remélhető, hogy az ide látogató horgászok jól fogják érezni magukat és ha családtagjaik nem is horgásznak, a kellemes természeti környezetben mindenki talál a maga számára megfelelő, kellemes időtöltést, kikapcsolódást.

 

Velencei tó

 

Hol és hogyan válthatunk területi engedélyt:

Magyar állampolgároknak horgász egyesületi tagokként rendelkezniük kell állami horgászjeggyel, és ez alapján különböző típusú (éves, heti, napi, többnapi), és árú területi engedélyt válthatnak a tóra vonatkozó szabályozásoknak megfelelően.

A külföldi állampolgárok az útlevelük és igazolt hazájukban tett horgászvizsga alapján tudnak állami horgászjegyet váltani (ez egy évre szól, illetve meghosszabbítható), majd ennek segítségével tudják megvásárolni a különböző területi engedélytípusokat.

A területi engedélyek (külföldiek részére az állami horgászjegy is) megvásárolhatók a tó körüli egyesületi, szövetségi jegyforgalmazó helyeken és a horgászboltok legnagyobb részében is.

Forrás: MOHOSZ, www.mohosz.hu

  • Link hozzáadása:
  • facebook.com